Megrendelhető a Pont Kiadótól:

www.pontkiado.hu

Figyelembe véve, hogy a Wikipédia is egyből ezt a mondatot hozza fel a szerzőről: „A változatosság igézetében alkotó Szávai Géza azt vallja, hogy minden regénye: külön műfaj” – indokolt a kérdés, hogy (e felvetés értelmében) mi is A lábnyomok című regény?

Izgalmas, sodró olvasmány. Kortárs történet, hozzátartozó előzményekkel. Két – András nevű – fiatalember párhuzamosan alakuló élettörténete körül újabb életek és újabb történetek. Ám e két fiú sorsát a regény első mondatától az utolsóig előtérben tartja a szerző. A fiúk unokatestvérek. És mindkét fiú (Becze András és Bálint András) azért lett András, mert mindkettőjük édesanyja (akik testvérek!) édesapjukra, a legendás Deák Andrásra akart emlékezni a névadással… Nincs ebben semmi különös, „fel sem tűnik”, de a regény olvasása során ilyen furának tetsző „jelentéktelenségek” mögött szinte észrevétlenül sejlik fel egy-egy újabb dimenzió. Kételyek merülhetnek fel, mert: jó az, ha mindkét lánytestvér Andrásnak kereszteli a fiát? Ha a szeretet máris rivalizálás? Az önazonosság leheletfinom körei sérülhetnek? Szávai regényének történetei sok ilyen „fel sem tűnő” mozzanatok természetes közegében alakulnak, és már meg sem lepődünk, amikor megjelenik a természetellenes, magányos lábnyom. Egy hómező közepén látott egyetlen, magányos bakancsnyom titkát – hogyan kerülhetett oda, ki hagyta maga után – meg lehet fejteni? Ez akár pszichológiai felmérés része, hadi alkalmasság tesztelésére, vagy kísérlet a csoda fogalmának megközelítésére. A lábnyommal Deák András testi-lelki jó barátja, Ráduly József szembesül egy második világháborús angliai kiképzőtáborban.

A sorsok, élettörténetek zuhataga mögött történelem, rendszerváltozás. Rokoni, baráti, szerelmi kapcsolatok szakítópróbái. És végig kísért a magányos lábnyom. A kapcsolatok intenzitására két szenvedélyes hétfejű sárkány példázatával is utal a regény: ha teljes lényükkel összeölelkeznek, és csókolóznak, ott hét fej tapad hét fejhez. De ha ezt csak négy-négy fejjel teszik, „akkor még maradnak fejeik az élet egyéb dolgaira”… Ám a fél lábnyom végzetesen tartozik – egyvalakihez, egyvalamihez. Szávai Géza műve miközben a szereplők sorsát követve kibontja önmagát, szinte észrevétlenül maga is (mint regény) felsorakozik. A lábnyom című Karel Čapek elbeszélés egy részletét a műbe is beidézi Szávai, de azt már csak az igen figyelmes olvasó tudatosítja, hogy amikor a halott Becze Andrást láttatja a szöveg, aki „fekszik, mint hatalmas, formátlan nyom a homokban”, az szinte szó szerinti idézet David Hume híres filozófiai esszéjéből (Tanulmány az emberi értelemről).

Szávai Géza izgalmas műve – egyetlen lábnyom mellett egy következő lépésre várni – krimi, társadalmi és (rejtett) filozófiai regény.

Forrás: Könyvhét, 21. évf. 3. sz. 17. o.