„Fontos szerepe volt a Mészöly Miklós–Polcz Alaine házaspárnak az életünkben” – vallja a szerző, Szávai Géza egy interjúban. „Számomra életmentőnek bizonyult, hogy Mészöly szerzett nekünk Kisorosziban egy faházikót, az övék szomszédságában. Pénzt is adott kölcsön. Lett egy búvóhelyem Budapest közelében. Igen szoros szimbiózisban éltünk vagy másfél évtizedig. Miklós haláláig. Házaspárokként is. Amire Alaine azt mondta, hogy ritka az ilyesmi. Én erről eddig nem írtam, a búvóhelyemet is óvtam, az emlékirat műfaja nem vonz, inkább taszít. Viszont gyerekkoromtól folyamatosan fotóztam, kisoroszi éveink alatt is. Nem hagyhatom veszni a sok fotót. Ám ha egyébre nem is, legalább képaláírásokra szükség van. És máris írásnál, könyvnél tartunk” – vallja Szávai Géza egy interjúban.
„Én nem akarok, nem akarhatok házasságkönyvet írni sem Polcz Alaine-ről és Mészöly Miklósról. Egy-egy ember élete a fontos. (»Egy életünk van!, házasságunk több is lehet...«) (...) A házasság felől nézni emberéleteket?! Inkább fordítva. (...) Ezért írok külön-külön Alaine-ről és Mészölyről. De ahogyan a házasság összeköti ezt a két embert, a két külön kötetet is dilógiának nevezem. Mert »összeállnak« a könyvek is. Magamban paradoxonszerűen fogalmazom meg: a dilógia ebben az esetben olyan trilógia, melynek harmadik kötete az első kettőből épül fel az olvasó tudatában, mint az első két kötetből – és a két életből! – összeálló boltív.”
Az ikerkötetek első könyvét, az Alaine-ről szólót tartja kezében az Olvasó.
2. kiadás, 2022
160 oldal
160×230 mm
kartonált
ISBN 978-615-5500-82-4
Megrendelhető a Pont Kiadótól:
Polcz Alaine élete
Szávai Géza emlékelőhívó csodamasinájával
Egyfajta „pontos történet, útközben” Polcz Ibolya Alaine-ről, a sebezhető és küzdő asszonyról, Szávai Géza új könyvében, fotográfiákban elbeszélve.
Különös kötet ez – egyszerre bensőséges és illendően távolságtartó, a barát és vitatkozó társ munkája fényképaláírásokkal, emlékekkel, varázslatokkal, de olykor akár iróniával átitatva. Ez az irónia, ez a sajátos humor is eleme annak a titokzatos arkánumnak, amelynek barátság a neve.
Szávai Géza szőttese színes, tarkaság nélkül. Tudja, amit manapság egyre kevesebben: tilos teljesen fellebbenteni a szaiszi fátylat, jóllehet maga pontosan tudja, mi rejtőzik mögötte – mert ez az író láthatólag organikusan irtózik a bulvárszemetek intimpistáskodásától.
Szerencsés szomszédság volt Polcz Alaine-é és Mészöly Miklósé, Szávai Ilonáé („Ájlonkáé”) és Szávai Gézáé Kisorosziban.
Erős kapcsolat, hűséges, egy percre sem őszintétlen. Életre, sőt halálra szóló.
Egymás határainak tisztelete törvény volt, a kölcsönös támogatás, bizalom, a közös munka tisztelete ugyancsak. Nagyszerű emberek találkozása, amely Mészöly Miklós és Polcz Alaine búcsújáig tartott.
A képek? Finom mosolyok, figyelmes, Alaine sokat látó tekintete, olykor akár nyelvöltögetés, hófehér, lebegő ruhák egy törékeny kislányon, az érett asszony szépsége, határozottsága és mindig jelen lévő kételkedése, egyben elfogadása annak, amin változtatni nem tud.
A kisoroszi táj ölelésében kikericset szedő, térdeplő Alaine, akárha Isten szabad templomában.
Drámák, tragédiák, szerelem, viaskodások – de mindig főnixként újjászületve az egymásért élet, a páros boltív: Miklós és Alaine.
A két házaspár: egymás életének hiteles tanúi. Ilona a maga tiszta szépségével és a cseppet sem „kicsigéza”. Mészöly mély zárkózottságával, rejtőző vadságával, kérlelhetetlen ízlésével, nagyfüstű indulataival, Alaine, a megbocsátó, a minden szakadékot átlépő, tudós, nyugalmat árasztó igazi asszonyfeleség – akiben persze szintén nyughatatlan tűz lobog.
Ezt a soha-máshogy-nem felidézhető világot villantják fel a Szávai Géza által válogatott fényképek a mindig magázott Polcz Alaine-ről, az olykor porig alázott, de az emberi méltósággal halálig felfegyverzett asszony életének mozzanatairól, fénnyel, tisztasággal átszőve, híven őrizve a pillanatokat.
Szávai Géza könyve egy gazdag emberi élet lenyomata; ajándék az írótól, aki ezt a hatalmas munkát elvégezte: tisztelettel, szeretettel, bajtársiasságával, védő tapintattal. Nagy örömömre szolgált – Polcz Alaine elkötelezett híveként – kézbe venni és elolvasni ezt a művet.
Abban a szerencsében részesültem, hogy módom volt Polcz Alaine-t személyesen is megismerni, egy alkalommal pedig (kérésemre) megfoghattam a kezét, ő pedig megsimogatta az enyémet. Szavak nélkül is tudta, miért kérem.
Ez az érintés, „encounter” bukkant fel emlékeimben a könyv olvastán. Szívből köszönöm Szávai Gézának.
És nagyon várom a dilógia második kötetét…
Tartalom
-
Vagyis • 5
Felidéző erő • 13
Előhívás • 16
Székláb-apa árnyékában • 18
Örvények • 35
Berlin felől a keleti ég • 47
Boltív • 62
Arcok • 78
Amikor az élet „fotóz” • 84
Két lady udvartartása • 86
Az érvelés iskolája • 91
Búvóhely isten tenyerén • 102
Két lady kocsisa • 110
Gyertya és kikerics • 116
Isten malmai • 129
Amikor csúnyák vagyunk • 141
Mondatok, szavak • 145
Halál, hol a te fullánkod? • 151