Fő tartalom átugrása

Harmincdekás Pistike színházi ruhája – a körülbelül már „harmincdekás” magzatát hordó fiatalasszony feszültségekkel teli életének egy pillanatát ábrázolja. „Köznapi”, ugyanakkor groteszk és fájdalmas történet.

A Pilátus című novella egészen elképesztő gyerekgyilkosság lélektani rajzával sokkol. A kötet minden írása a fiatalok, a gyerekek világában mozog. Az író is nagyon fiatal az elbeszélések születése idején, de nemcsak pályakezdő írásai sugalmazzák az örökösen visszatérő kérdést: a bűntelen gyereket miért bünteti még az Isten is?!

Könyvének újabb keletű prózáiban Szávai Géza bepillantást enged saját sorsába, életébe is, műveinek gyerekvilága pedig (Csecsemőeposz) születésünkkori érzékeny ősállapotunkig terjed: amikor nagyon törékeny lényekként vívjuk gigantikus küzdelmünket a létezésért.

2017
136 oldal
130×190 mm
keménytáblás
ISBN 978-615-5500-41-1

Megrendelhető a Pont Kiadótól:

www.pontkiado.hu

Csecsemőeposz

Szávai Géza

A Harmincdekás Pistike színházi ruhája a szerző – nagyon – fiatalkori írásaiból nyújt ízelítőt. Van a válogatásban novella, amely már bekerült előző kötetekbe, de van itt olyan korai – majdnem kamaszkori – írás is, amely most jelenik meg először. A szerző azért ragaszkodik ezekhez a mondhatni „zsengékhez”, mert kiválóan érzékeltetik bizonyos „témákhoz” való töretlen ragaszkodását. A kötet újabb, egészen friss írásaiban sem tud elszakadni a kiszolgáltatott kisgyerekek világától, amit a Csecsemőeposz cikluscím is jelez.

Egy fénykép háttere

ifjukori portre csonak

Ezen az ifjúkori fényképen nem viselek bajuszt, „akár szelíd is lehetnék!”, vélném.

„De legalábbis nem vagy olyan vad és morcos” – mondja maga a fénykép készítője – most mondja: négy évtizeddel a fénykép elkészülte után. Nem részletezi (ebben sosem excellált!), hogy miért is vagyok/volnék én olyan vad és morcos. Én csak azt látom, hogy nem viselek bajuszt. Levágtam, mert pici leányunk, Eszter azt mondta: „Géza, szúr a bajuszod, amikor megpuszilod az arcom.” Bajusz ment.

És azt is látom, hogy mennyire összpontosítok valamire. Egy csónakban eveztünk, a három-négy éves Eszter és feleségem, Ilona, aki itt éppen fotós. Navigare necesse est – gondolom, ez látszik is az arcomon. Én húzom az evezőt, két térdemmel a mozgékony kis Esztert tartom jó erősen, nehogy feldőljön a csónak.

…Az utóbbi években kialakult szokásrend szerint minden könyvem hátsó borítójára olyan fényképet teszünk, amely „az írások idején” készült. Alig találok fotót magamról, mert szinte mindig az én kezemben volt a gép.

A Harmincdekás Pistike színházi ruhája című könyvemre is egy fénykép részletét vágom ki portrénak. A portrén nem látszik a kivágott háttér, amely nálam (arcképemnél) fontosabb: a fiatal, bajusztalan férfi nekifeszülten evez a vízen, óvatos szorítással tarja térdei között mozgékony kislányát, és közben instruálja feleségét, mit nyomjon meg a fényképezőgépen.

Portrém kivágott háttere a Harmincdekás Pistike színházi ruhája című könyvem háttere is lehetne. Benne van a könyvben.

Tartalom
  • Harmincdekás Pistike színházi ruhája • 5

    Pilátus • 15

    Fehér fenyők • 26

    MOZITEREM

    Kőműves Kelemen • 41

    Tojások • 68

    JELENLÉT

    Mozgólépcsők • 83

    HUMÁN ÁRHIPELÁG

    Égszakadás, földindulás • 114

    CSECSEMŐEPOSZ

    Invokáció • 120

    Az eltűnt csecsemők • 122

    Győztes • 126