Megrendelhető a Pont Kiadótól:

www.pontkiado.hu

A különös Makámaszútra regénycímből a Kámaszútra ismerősen hangzik… A makáma pedig az a prózai hangvétel, amelyen például az Ezeregyéjszakát írták. Erre is emlékszünk gyerekkorunkból. Szávai Géza nagyregénye „ismert” életünk zónájából térben is messzire nyújtózik: az egyik főhős nagyanyja kilenc éves kislányként érkezik haza Amerikából az első világháború kitörése előtti Magyarországra. Ötven évvel később unokája a szocialista világból kelet, Vietnám felé menekülne, hogy onnan Nyugatra szökjék, a „szabad világba”. Ez a térben kiterjedő „világregény” ugyanakkor az emberi lélek és a közösségi történések mélyére is ás. Az öt könyvre tagolódó Makámaszútra évezredes elbeszélői eszközöket megújító, sodró erejű kortárs regény.

Állandó gondjaimon: gyermekem és unokáim életén-sorsán kívül az utóbbi időben három dolog foglalkoztatott. Visszatérően.

I. Mindenkiről feljegyzi az orvosa, hogy a szülők, nagyszülők milyen életkort értek meg. Rólam az szerepel a látleletben, hogy felmenőim, szüleim, nagyszüleim (még a dédszüleim is) nyolcvan évnél idősebb korban haltak meg. Egyetlen kivétel az anyai nagyapám, néhai Török Sámuel.

Ő 67 (hatvanhét) évesen halt meg, gégerákban.

…Nekem 50 (ötven) éves koromban sürgősséggel műtötték ki a torkomból a daganatot. Nem volt (még?) rákos.

Most 66 (hatvanhat) éves vagyok, és némileg babonás. Matematikusok szerint bátran lehetek némileg babonás, hiszen a babona nem is igazán babona; mert hiszen betolhatjuk a „valószínűségszámítás” lelkülete alá.

Adódik a kérdés: Török Sámuel nagyapa befejezett és Szávai Géza unoka valószínűsíthető élete csak egy (eddigi) tökéletlen rímben, vagy – majd, bizony hamarosan – teljes rímben „csendül össze”?

A másik kérdést szívesebben forgatom az elmémben, már-már állításként: ha túlélem a 67-ik életévet, akkor már meg sem állok nyolcvanig(?)! A kérdések azért izgalmasak számomra, mert nem szerettem magamat „fiatal íróként”.

És még most sem vagyok öreg.

Leszek?

Fiatal fickó mit meséljen, akár „ígéretesen”? Idős író műveivel már szembe lehet nézni. Nem ígéret, hanem tény, teljesítmény.

…Mindig szerettem volna öreg író lenni. Még a regények publikálását is húztam-halasztottam: „öreg korra”. Hatvannyolc éves koromban erre a „tételre” még visszatérek…

…Visszatérően foglalkoztat.

II. Évek óta kijavítanék egy fordítási hibát, amely hiba inkább arról árulkodik, hogy mit hallunk meg, mit hallunk ki, igen: akár a világból. Nekem fájdalmasan hiányzik az epika – talán már nem is illik ismerni sem a szót, sem a jelentését. (Regényekben is ritkán találom az epikát!)

Ezért még gyerekekkel tartott író-olvasó találkozókon is felemlegetem, hogy létezik legalább egyetlen könyv odahaza a családban, a címe: Biblia. Az emberiség (egyik) regénye. Hatalmas epikus teljesítmény.

Régebbi televíziós interjúban pedig elmondtam, hogy én az isten háta mögé, az emberi lét alá születtem, és még ott is volt egy könyv, és milyen fontos volt számomra a bibliai epika!

Az interjú fellelhető a Duna TV archívumában (a honlapon:

Duna TV Szávai Géza: Székely jeruzsálem című filmje (Arcélek sorozat, rendezte Csáky Zoltán)

Az angol felirattal ellátott teljes film elérhető, a csatorna többször ismételte, az elhangzó szöveget angolra fordíttatták.

Az angol feliratban azonban nincs bibliai epika.

A fordítás szerint bibliai etika az, amiről beszélek.

Szinte szégyellem a félrefordítást.

Mert engem az epika nyűgözött le. Visszatérően.

III. Ha túlélem a 67-ik évet, és majd öreg(edő) író leszek, tovább töprengek történeteink és történetmondásaink esélyein. Makámaszútra című regényemnek, tudom, még a címe is meghökkentő, pillanatnyi (vagy elhúzódó) fejtörést okoz… Kiszámíthatatlanok az esélyei?

Egyszer majd öregedő író számára elvileg az (volt) az esély, hogy történetei egy részét a történetmondás izgalmas közegében: elmondhatta.

Ha valaki szeretne beleolvasni a regénybe, én hirtelenében a Harmadik könyv „Hölgyválasz” és „Fényes Nap szútra” – összefüggő – fejezeteit ajánlanám.