Megrendelhető a Pont Kiadótól:

www.pontkiado.hu

Szávai Gézát képtelenség besorolni egy írói típusba – igaz, nem is szeretné nagyon. Az a lényeg, hogy mindig át tudja adni azt, amit szeretne, legyen az jól irányzott, korhoz kötött csipkelődés vagy időtlen életérzés.

„Az ökörködésről nem tud lemondani”

Sok-sok könyv és jó néhány lelkes hallgató jött a Bulgakovba Szávai Géza, a „hatvanéves fiatalember” vígregényének, A nagy átmenetelésnek a kolozsvári premierjére.

Általában félek az író-olvasó találkozóktól, mert soha nem tudhatom biztosan, hogy milyen lesz az író, ha kilép a könyvlapok mögül. Szávai Géza pár perc alatt eloszlatta a félelmeimet, vidám tekintetével és közvetlenségével meggyőzött: tényleg derűs lesz ez az este.

Ez a menetelés nem az a menetelés

Vidám hangulat terén alaposan bebiztosította magát, rögtön az est kezdetén ezt a szöveget olvastatta fel beszélgetőtársával:

„Tisztelt egybegyűltek! Mindenféle félreértés elkerülése végett előadásunk elején kijelenteném a következőket: a szerző esküvel fogadja, hogy A nagy átmenetelés című könyve semmilyen módon nem utal a székelyek nagy menetelésére, bár beismeri, hogy kissé bánja, hogy az »át« miatt nem kérhet jogdíjat a »menetelésért«.”

Bár Márton Evelin, az író beszélgetőtársa igyekezett medret adni a beszélgetésnek, sokat nem kellett azt terelgetnie. Nem mintha mind tisztában lettünk volna a tényekkel, hogy az író Küsmődön született, és Kolozsváron végezte egyetemi tanulmányait, hanem mert Szávai Géza igen hamar átvette tőle a szót.

Elmondta, hogy a nyolcvanas évek végén hogyan költöztek-szöktek át családi okokból Magyarországra, illetve hogy Kolozsvár mindig kissé nyomasztó hatással volt rá, bár azért örül, hogy itt lehet. Meg annak, hogy egy kocsmában mutathatja be új könyvét, mivel így szabadabban beszélhet, ami ennél a kötetnél nagy előny.

A nagy átmenetelés megszületéséhez

sok minden hozzájárult. Úgy a szökés az országból, mint a magyarországi megélhetés terhe, illetve a rendszer egyre jobban látható fonákságai. A kérdésre, hogy miért csak most jelent meg könyvformában is az anyag, talán az a legkézenfekvőbb válasz, mondta Szávai, hogy eddig még nem volt idő és lehetőség a szösszenetek összerendezésére.

Ugyanis a könyvben található írások nagyjából huszonöt évesek, akkoriban születtek, amikor a család Magyarországra költözött. Akkor egyesével megjelentek ugyan a szövegek, de egyszerre, egy helyen és főleg egy név alatt még nem tarthatta őket kezében az olvasó.

A frissen megjelent kötet hátoldalán nevek szerepelnek: azok az írói álnevek, amelyeket Szávai Géza munkássága során használt. A nevek évtizedeken keresztül óvták a szerző személyazonosságát, most végül lehullott a lepel. Azért biztos, ami biztos alapon a megjelentetés előtt egy jogász barát is átolvasta a kötetet. Nem azért, hogy irodalmilag véleményezze, csak hogy megállapítsa, beperelhető-e az író a megjelentetett szövegekért.

Szávai Géza szerint egész életét végigkísérte a megjegyzés, miszerint ő mennyire humoros. „Én eljöttem a Székelyföldről, ahol mindenkinek jó a humora, akinek nem, az hülye” – mondta az író, aki szerint a derű nem erény, hanem egyszerűen életösztön.

Ettől függetlenül most megjelent írásai határozottan a humoros, sőt egészen pontosan a groteszk felé irányulnak. Nehéz is lehetett volna másképp kibírni azokat a külső és belső terheket, amelyek ránehezedtek, ha nem képes a humoros oldaláról közelíteni az élethez. Mint mondta, egy dologról nem bírt lemondani soha, és az az ökörködés.

Persze nem csak csipkelődős, fanyar humorú írások születtek Szávai Géza műhelyében: könyvei között találunk gyerekregényt ugyanúgy, mint novelláskötetet, Székely Jeruzsálem című esszéregénye pedig egyszerre történelmi regény és szociográfiai szakirodalom.

Ezért lehetséges az, hogy Szávai Gézát képtelenség besorolni egy írói típusba – igaz, nem is szeretné nagyon. Az a lényeg, hogy mindig át tudja adni azt, amit szeretne, legyen az jól irányzott, korhoz kötött csipkelődés vagy időtlen életérzés.

Bár az estét „vidám regényes estként” hirdették, ennél sokkal többet kaptunk. Egy estére jó barátjává fogadott az író, bepillanthattunk szövegei hátterébe, sőt az életébe is. Azért tartogatott még a végére is derűs pillanatokat: a Szávai Vidám Kalendárium egy-egy lapját osztotta szét a közönség között. Reméljük, ebből is könyv születik majd, és inkább előbb, mint utóbb.

Forrás: Manna, 2013. november 14.