Megrendelhető a Pont Kiadótól:

www.pontkiado.hu

A nagy átmenetelés az a forrásmunka, melyből a napnál is világosabban látszik: az ördög nyelve a magyar.

Tisztelt Egybegyűltek!

Mindenféle félreértés elkerülése végett, előadásunk elején kijelenteném a következőket: a szerző esküvel fogadja, hogy A nagy átmenetelés című könyve semmilyen módon nem utal a székelyek nagy menetelésére, bár beismeri, kissé bánja, hogy az át miatt nem kérhet jogdíjat a menetelésért.

Minden egyéb hasonlóságért (menetelés és átmenetelés között), amely a mai beszélgetésben felmerülhet a szerző okolható, aki Küsmődön született, vagyis a Sóvidéken, habár egyesek ezt vitatják, mármint hogy Sóvidék-e még Küsmőd vagy sem, de ez számunkra mellékes, a szerző viszont székely, sós vagy édes, egyre megy, jó lesz vigyázni vele.

Székelységéből, de természetéből fakadóan is, minden hájjal megkent szerző, aki előszeretettel lavíroz műfajok és világok között, nem hiszem, hogy elárulja nekünk, hogyan lehet mondjuk az Aletta bárkájának világából áthangszerelni a Múlt évezred Marienbadban című mű miliőjébe, de azért próbálkozni fogok. Igaz, megígértem, ma semmiféle „doktorkodásba” nem bonyolódok, igyekszem tehát komolytalan maradni. Az nem titok, hogy Szávai Gézát ma ritkán látott, jó barátomnak tartom (feleségestül), de ez nem volt mindig így. Nem arról van szó, hogy régebben utáltam volna őt, csak egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy ilyesféle viszonyba keveredhetek egyik kedvencem, a Séta gramofonzenére című regény írójával.

No, de térjünk vissza a mi juhainkhoz: A nagy átmenetelés az a forrásmunka, melyből a napnál is világosabban látszik: az ördög nyelve a magyar. Voltak ugyan más, világirodalmi próbálkozások az ördög kisajátítására, de az kevésbé valószínű, hogy létezik még egy olyan nyelv a világon, amelyben az ördög ennyire fent forogna. S ha már ennyire benne vagyunk a dolgokban, azt is meg lehetne reszkírozni, hogy az ördögök a magyarok egyenes ágú leszármazottai, de legalábbis a székelyeké, de ha ez így nem is igaz, legalábbis szimbiózisban élnek népünkkel, nemzetünkkel.

Ne tévesszen meg senkit a hasonlóság. A mellettem helyet foglaló személy nem biztos, hogy Szávai Géza. Ugyanannyi erővel lehet Geezen Guuz, Belzebub ördög tudja hányadik, szerető fia, Dali Endre publicista, és még sorolhatnám. A nagy átmenetelésben többféle szereposztásban is felbukkan, erről, illetve ki tudja, miről fogom ma este kérdezni sokszoros identitású vendégünket, előtte azonban felolvasok egy részletet, hogy láthassák, hallhassák, nagyjából mivel (kivel) van dolgunk:

„…A házamra galambdúc helyett kutyadúcot szereltetek.

Maga fog benne turbékolni, Švejk!

– Az írás beszél, a galamb ugat – bólintott Švejk, és megint homlokon csókolta a Mestert –, de nekem most el kell röpülnöm, mert az a kerek fejű, bajszos pasas, ha kijózanodik, és Hašekkel kötött megállapodása értelmében be talál fejezni, akkor nekem lőttek. Megyek, ellátom szép szőke hölgyekkel és innivalóval, hogy ne legyen ideje velem foglalkozni.

Ezzel Švejk eltűnt az Emőd utcából.

Másnap eltűnt a tüntető írótársadalom és az általa összecsődített tömeg is: az Esterházy-utódok Gitta asszony fáradhatatlan ténykedése folytán mind szaporodó hada percek alatt szétrombolta az IRODALOM uradalomnak még a képzetét is.

A Mester vásárolt két kutyát, és olyan büszkén sétáltatta őket, mint Dantét Vergilius. Az sem zavarta, hogy Az írástudó árulása címmel cikkezett róla az irodalmi sajtó, és Jókai Anna, az írószövetség elnöknője lesújtó véleményét ilyeténképpen közölte vele:

– Péter úr, mégiscsak tragédia, hogy egy kerge kakas így szétdúlja az emberiség legszebb irodalmi és filozófiai eszményeinek dombját…”

Elhangzott a Bulgakov kávéházban 2013. november 13-án.