Fő tartalom átugrása

Az Amiért élünk sorsmetszeteinek sorozata isten háta mögötti falvaktól kisebb-nagyobb városokon át Budapestig ível, és évszázadnyi időt fog át. Szávai Géza a regényíróknak ahhoz a fajtájához tartozik, akik egész életükben folyamatosan jegyzetelnek. Szávai rögzítő szenvedélyének eszköztára azonban egészen tág: gyerekkorától fotózik, rajzol, gyűjt mindenfélét. És e könyvének tanúsága szerint szeszélyesen memorizál, védekező önagresszióval felejt.

A kötet az állandó regényírói készenlét állapotairól is tudósít. Ott látjuk a szerzőt sajátságos világa peremén, ahonnan a fikció felé rugaszkodtak a regényei – de ebben a könyvben maga a valóság jut szóhoz, és bámulatra méltóan változatos hangon szólal meg.

Szigorúan pontos valóságmetszeteit az író olyan kérdések köré csoportosítja, mint hogy mi az, amiért élünk, aztán következetesen tovább köröznek a sorsmetszetek, azt közelgetve, amiért képesek vagyunk meghalni. Végig jelen van, majd erőteljesen felsejlik a titok, amiért túlélünk.

Többszörös visszacsatolással, meglepetésekkel – előttünk! – épül ez a sodró erejű könyv, éles valóságmetszetek rajzásában tárul elénk, amit megélünk, amit túlélünk, és amibe belehalhatunk.

2019
218 oldal
140×210 mm
keménytáblás
ISBN 978-615-5500-56-5

Megrendelhető a Pont Kiadótól:

www.pontkiado.hu

Ahol megmutatkozik a Sors

Büki Péter

Google barátunk sok mindenre választ ad. Arra is, hogy „amiért élünk”. A találatok száma nagyjából 1 150 000 (0,45 másodperc). Tehát a kérdést sokan és sokféleképpen boncolgatták. Szinnyei Júlia például a szerelemről-boldogságról, házasságról írt 1974-es regényében. A Bianca sorozatban is megjelent ezen a címen Penny Jordantól egy, a moly.hu ismertetője alapján szirupos sztori – pardon: story.

Így hát a témában első merítésre is van felszíni, s – szintén a moly.hu alapján – kissé mélyebbre hatoló szerelmi-házassági történet ezen a címen.

Akad azonban más is. Nevezetesen Szávai Géza új kötete, ami már alcímével magával ragad: Sorsmetszetek.

Szávai Géza kötete korábbi riportjainak válogatása. A könyvet kézbe véve, bele-belelapozgatva nem érthető világosan, miért kellene, miért szükséges nekünk itt és most (Magyarországon 2019-ben) a ’80-as években a nyolcvanas éveiket taposó székely mestereknek a Nagy Háború előtti időszakára is visszatekintő Ceaușescu-érában végződő életútját olvasgatnunk.

Ezek után kissé cinikusan felmerülhet bennünk az is, hogy ez a kötet a maholnap hetvenéves szerző-szerkesztő nosztalgiakötete. De tovább olvasva, ténylegesen olvasva a kötetet, rá kell jönnünk a szerző szerkesztői ravaszságára. A kötet különös metszete ugyanis csak akkor tárul elénk, ha elejétől a végéig olvassuk a kötetet.

Addig is, míg a metszetek nem adják ki magukat, fejezetről fejezetre lépve kapunk választ arra, amiért élünk – amiért túlélünk – amiért meghalunk. Ebben mindenki maga válogathat, mi ragadja meg egy-egy életútból, melyiket szövi tovább magában, melyikről mélázik el, hogy az illető riportalany miért élt, miként élte túl önmagát, s miért halhatott meg nyugodtan, hisz kéznyomát a világon hagyta.

Az egyes riportok (fejezetek) akár több évtizedet átívelő történetek, mégis a szerző fotografáló „szenvedélyének” köszönhetően pillanatfelvételek is egyben. Egy-egy tablóról kimetszett ember életének felvétele. A kisiparosé, a bányászé, borbélyé stb. – a korszak embereinek csoportképéről levett embereké. Majd a könyv Szávai Géza személyes életéből vett fejezeteiben ezek a képek már egybe kerülnek, egységes képpé válnak.

A kötet tablókból áll tehát. Egész tablókkal végződik, s azokból levett – kimetszett– képekkel kezdődik. Az első fejezetek a távoli múlt már-már ismeretlenségbe vesző embereinek állóképét porolja le, az utolsó fejezetek Szávai Géza személyes élettörténetéből adnak morzsákat.

Így adja ki az Amiért élünk című kötet sorsmetszeteit: a fiatal újságíró által feltárt sorsok és a személyes sors metszeteit. A múlt ismeretlen – a szerzőnek köszönhetően fennmaradt – életképek, sorsképek metszik az író saját életképeit, sorsképeit. És ezáltal válik a megörökített „idegen” emberek sorsa az íróévá, s válik az olvasókévá is a kötet befogadásával. A sorsmetszetetek így időmetszetekké is válnak. A kötetet olvasva ezek az időmetszetek a jelenünkbe kerülnek. Az olvasásidőpontunkban vannak jelen.

Az Amiért élünk című kötet sorsok metszete – sorsok metszéspontja(i). A letűnt korok letűnt emberei találkoznak a szerzővel, aki ezt a múltat áthelyezi a jelenébe, s most így ebben a kötetben felkínálja a mi jelenünk részévé.

Fogadjuk ezt, s tegyük jelenünkbe!

Tartalom
  • I. AMIÉRT ÉLÜNK
    „Cséplőgépem, mint a pacsirta” • 7
    „Én törődtem a szépséggel, kérem” • 19
    Börtön és virág • 31
    Ha egy hétig beszélgetnénk • 45
    Ha egyszer eljutnánk a világ szélére • 53
    Képek a muskátli szirmán (Karola és Piri) • 61
    Az Oroszlán és a Neptun fénytengerén • 73

    II. AMIÉRT MEGHALUNK
    Képaláírás • 88
    Amiért meghal egy gyerek • 90

    III. AMIÉRT TÚLÉLÜNK
    Képek mögött • 99
    Tabló – 1973 • 103

    IV. FÜGGELÉK
    Túlélőtabló – 1932 • 120