Megrendelhető a Pont Kiadótól:

www.pontkiado.hu

Egyes vélekedések szerint a magyar regény azért sem tud betörni a világirodalomba, vagy legalábbis a világpiacra, mert a magyar írók rendszerint csak egy, esetleg két nagyregényt írnak, s azok is nagyon hasonlítanak egymásra. Holott a nemzetközi piacra a legalább öt-hat, piacképes, jó könyvvel rendelkező író nevezhet be eséllyel – az első két könyv rámegy a marketingre, és igazából csak a harmadik-negyedik kötet számíthat komoly érdeklődésre. Szávai Géza megfelel a fenti kritériumoknak, már ami a nemzetközi siker esélyességére vonatkozik –, elméletileg legalábbis, viszont gyakorlatilag a hazai olvasóknak is csak szűk köre ismeri az írót, holott életműve – terjedelmileg is, minőségileg is – jelentősnek mondható.

Szávai Géza regényei mind mások, elég, ha csak a 2000-ben megjelent Székely Jeruzsálem című monumentális esszéregényét, illetve a 2006-os Aletta bárkája című regényt említem. Az előbbi az erdélyi Bözödújfalu szociografikus történetébe ágyazva az identitás problémáját járja körül. A falut ugyanis zömmel székely szombatosok, másképpen „zsidó hitű székelyek” lakták századokig, aztán a Ceauşescu-rezsim elzárva a patakot, elárasztotta, víz alá temette. Az Aletta bárkája című – szerintem világirodalmi minőségű – regénye is a nemzeti nyelvi, kulturális identitást vizsgálja, számunkra egzotikus, japán környezetben, a holland misszionáriusok és a szamurájok konfliktusa, majd a misszió megszüntetése idején.

Szávai Géza legújabb monumentális, hét és félszáz oldalas Múlt évezred Marienbadban című regénye természetesen nem hasonlít az író előző műveihez, sem témáját, sem megformáltságát illetően. A kilenc könyvre tagolt regény története napjainkban játszódik. Főhőse egy koraérett, gyerekfelnőtt állami gondozott kisfiú, Vincze Flórián. A hiperérzékeny fiúcska autista, keveset beszél, írni-olvasni alig tud, viszont kiváló matematikai-logikai érzékkel rendelkezik. A nevelőintézet egy vidéki kastélyban működik, itt találkozik, illetve talál egymásra az autista kisfiú szintén elárvult nevelőtanárával, Holló Bencével, akit a felesége hagyott el. A tanár pártfogásába veszi Vincze Flóriánt, s még azt is kijárja, hogy májusban fölvegye az első osztályba. A tanár révén a nevelőintézet kesze-kusza felnőtt világába is bevezet a regény; hivatali csatározásokra, családi, magánéleti konfliktusokra, játszmákra, elfojtott vágyakra, bűnökre és vezeklésekre nyílik rálátása az olvasónak – s ezeknek a realisztikus történeteknek a mozaikjaiból kombinálja ki Vincze Flórián a valószínű és a lehetséges igazságokat. A regényből jóval több világ felé nyílik út. A félárva, félvad, jobbára ösztönlény gyerekek világát szociológiailag, lélektanilag is hitelesen jeleníti meg az író, ahogyan a társadalom perifériáján, szinte társadalmon kívül próbálnak Münchhausen báróként kizárólag magukra hagyatkozva fölnőni – érzelmileg, sőt szexuálisan is kiégve, miközben jóvátehetetlen sebeket okoznak maguknak és társaiknak. Ráadásul az intézetben gyilkosság történik – egy intézeti kislányt holtan találnak, a tragédia okának, folyamatának földerítése képezi a regény másik megrendítő szálát. De a regény optikája a kétezres évek Magyarországának közéleti csatározásait, egészen a legutóbbi országgyűlési választások választási propaganda-hadjáratig is pásztázza. Azaz, a rendszerváltozás utáni Magyarország abszurdba hajló világának gyilkos-szatirikus kritikáját is magába sűríti a regény, a társadalom perifériájától a nagypolitikáig.

Izgalmas és meghökkentően problémaérzékeny, sőt provokatív Szávai Géza Múlt évezred Marienbadban című regénye.

Különös, hogy bár a rendszerváltozással megszűnt a cenzúra, a kortárs magyar írók mégis mintha óvakodnának a mai magyarországi viszonyokról írni – holott mindaz, ami velünk, körülöttünk történik, íróért kiált, hiszen összekuszálódtak viszonyaink, megingott, elbizonytalanodott az értékrendünk. Nem hibátlan mű a Múlt évezred Marienbadban című Szávai-regény, de a keresés, a tisztázás és tisztán látás szenvedélyes izgalma, amely a regényt mindvégig jellemzi, nem engedi lankadni az olvasó figyelmét. Benne az író a realista látásmódot az abszurd és a groteszk elemeivel ötvözve sajátos, erőteljes, fanyar nyelvi humorral érvényes kísérletet tesz arra, hogy – egy sokszereplős, sok szálon futó történetláncot elmesélve – értelmezze az életünket, látleletet adjon arról, hogy lelkileg, mentálisan hol is tartunk a harmadik évezred küszöbén.

Forrás: Olvasópróbák, 3. köt. Antológia Kiadó, Budapest, 2020. 239–241. o.