Megrendelhető a Pont Kiadótól:

www.pontkiado.hu

Czeslaw Milosz írja: nem bizonyos, hogy melyik a fontosabb, az élet vagy a mű. Úgy hiszem, Szávai Géza az életre szavaz. Pedig tudja, hogy a mű megmarad, az élet pedig megszűnik (vagy átalakul). Olykor brutálisan, a természet rendje ellen. Például úgy, hogy megölnek valakit, vagy kiirtanak egy egész népet. Gázkamrákkal vagy lassú méreggel pusztítanak el. A mérget úgy hívják, intolerancia.

Szávai Géza könyve nem igazi szépirodalom, nem igazi szociográfia, nem igazi konfesszió, stb., jóllehet mindenből van benne valami. Küszködik a szavakkal, neki-nekirugaszkodva próbálja megértetni, megfogalmazni magát. Persze, minden irodalom küszködés a szavakkal, de az ő esetében másról van szó. Nemzetiség, nyelv, vallás, kisebbség – ismerős közép-európai gondok. Lehet erről érvényesen, hitelesen beszélni, ma – nemcsak Auswitz meg a Gulág, de annyi töméntelen írott és elmondott gondolat és szöveg után? Szávai úgy ír, mint aki most tanul beszélni – egyenként megrágva a szavakat; és úgy beszél, mint egy szkeptikus tolsztojánus vagy egy ókeresztény: elemi vággyal, hogy lélektől lélekig eltaláljon a szó, ugyanakkor annak a tapasztalatnak a tudatában, hogy az ember nem fejlődik, tehát vagy eltalál a szó a másikhoz, vagy nem talál el. Akiknek leginkább hatalmuk van mások sorsa fölött rendelkezni, esetükben rendszerint falrahányt borsó.

Meg lehet emészteni ezt a kisebbségi-többségi gubancot, lehet ezzel normálisan együtt élni? – kérdezi a könyv. Igen, ezt igazolja tapasztalata, az erdélyi népek egymás mellett élése s olykor egymásba fonódott élete. De muszáj megvadulni, egymás torkának ugrani máskor, ha így vagy úgy vadítják, heccelik? Szávai vallomása arról győz meg, ismét, hogy csak a személyes felelősségnek, a személyes cselekedetnek, a mindenkinek önmagára vonatkozó őszinte és töredelmes bűnbánatnak, erkölcsi-lelki megtisztulásnak van esélye arra, hogy az ember megbirkózzon a manipulációval, az erőszak mézesmadzagával.

Móra Ferenc Kincskereső kisködmönében találkoztam ezzel a névvel: Küsmödi bácsi (Bihari József felejthetetlen alakításában láthattuk filmen), azt hittem, „kitalált” név. S most kiderül, létezik ilyen, Küsmőd egy kis patak neve Szávai Géza faluja határában. Székely szombatosok, székely zsidók, lelki zsidók lakják a térséget, vagyis székely magyarok, akik Péchi Simon erdélyi kancellárral, a 16. század végén, a hitújítások lázában a katolikus vallásról mindjárt a zsidó vallásra tértek át, s tartottak ki mellette a legnehezebb időkben, a vészkorszakban is. A szombatosok központja, Bözödújfalu, a Székely Jeruzsálem ma víz alatt áll, mint a tündérmesékben – egy gonosz tündér varázsolta oda: Ceauşescu faluromboló politikájának esett áldozatul, a völgyet elzárták, felduzzasztották, a maradék embert odébb költöztették. Csak a templom tornya „áll ki”, mint Szlovákiában az Árva-tóból Szabó Ervin szülőfalujának tornya. A könyv sok-sok fotója, melyet a szerző készített, frivolan igazolja: az ember uralkodik a természeten, de vajon a pusztító emberi természeten mi uralkodik?

Forrás: Új Könyvpiac, 11. évf. 2001/4.